Ha nagy leszek

Éjfél van, nem tudok aludni. Gondoltam olvasok egy keveset, de az utóbbi kölcsönzött könyvem nem igazán ragad meg...(Paulo Coelho, The Valkyries)
Semmitsemcsináló hétvégém van. Múlt hétvége túl zsúfolt volt, ezért ezen a hétvégén úgy döntöttünk a csajokkal, hogy csak lazulunk. Még csak nem is találkozunk, mindenki a "maga" fedele alatt ;)) Ilyenkor nincs igazán mivel lefoglalnom magam és akkor agyalok, agylok és újra csak agylok. Hogy min? Hát mindenen ami csak embernek eszébe juthat...
Ma például egy nagyon kedves ismerősömmel beszélgettem, aki 18 éves és mesélni kezdett a jövőbeli terveiről és, hogy mi szeretne lenni ha "nagy" lesz. Annyira merész tervei vannak és olyan jó, hogy már ebben a korban kibontakozik benne, hogy igenis azt szeretné csinálni a jövőben. Én és szerintem még sokan mások abban a korban nem is akartam belegondolni merészebb dolgokba, mert azt mondtam, hogy úgysem lesz lehetőségem rá. Hülyeség. Attól tervei még lehetnek az embernek, mindig legyen tervünk és akkor van egy életcélunk. És döntsük el, hogy mit szeretnénk mielőtt nekifutamodunk egy olyan szakma megtanulásának amit egyáltalán nem szeretünk. És ne azért tanuljuk azt, mert könnyebb, kevesebb időt igényel, olcsóbb vagy mert a szüleim álma, hogy az legyek. Ne más álmait valósítsuk meg, hanem a magunkét. Én is annó beiratkoztam vallás-szocmunka szakra, mert egyik legjobb barátnőm úgyanoda felvételizett. Ott szurtam el... Nem szerettem egyáltalán, következő évben átiratkoztam turizmusföldrajzra. Na az már valamennyire az én fogamra volt, tetszett amit ott tanultunk, de mégsem az amit szívesen csinálnék a jövőben. És bennem csak most, 24 évesen bontakozott ki, hogy igazán a szervezés a mindenem. Nem akármelyik, hanem a party-szervezés. Pontosabbam esküvők szervezésével szeretnék foglalkozni. Remélem a közeljövőben elvégezhetem a kurzust és sikeres is leszek e téren :)

Ez is lejár lassan....
Csupán 2 hónapom maradt hátra ebből a szakaszból, úgyanis decemberben hazaköltözöm. Csak ideiglenesen, amíg egy-két dolgot elintézek otthon. Nyugi, nem fekete munka...;)) Utána meg ha minden okés akkor írány Anglia.
Nagyon nehéz lesz innen elmenni, már annyira megszerettem őket és ők is engem. Főleg Rubynak nagyon fogok hiányozni. Mintha érezné is a kis huncut, mert az útóbbi időben nagyon rakaszkódik hozzám és rá is kérdezett, hogy akkor én örökre itt fogok maradni náluk? Sajnos ezt nem tehetem, úgy érzem váltanom kell. Több emberrel szeretnék dolgozni, városban lakni és barátokat szerezni. Esténként kijárni meg ilyen apró dolgok, amik nagyon hiányoznak jelenleg az életemből. Itt is boldog vagyok, de úgy érzem boldogabb is lehetnék. Nem olyan rég olvastam egy könyvet és abban írta, hogy ha valami nekünk nem jó, úgy érezzük másvalamire vágyunk akkor tegyünk annak érdekében, mert más nem fogja megtenni helyettünk... Ez annyira igaz...
A család nagyon kitart a döntésem mellett, habár nagyon fogok hiányozni nekik, de tegyek úgy ahogy nekem a legjobb. Nehéz lépés lesz, de én azt mondom megéri. Ja és ha valakit netalán érdekelne akkor a család au-pairt keres helyettem. Ha érdekel nyugodtan szólj...

Minden "egyfazékban"

Már nagyon régen annak, hogy otthon voltam... Ideje lenne pár sort abból is megörökiteni. Szóval, jóóó kis vakációt töltöttem otthon, úgyanis 5 hét az már valami. Mivelhogy a nyári vakáció lazulásról, kirándulásról és szórakozásról szól, mi sem hanyagoltuk magunk e téren. 4 napot Tarnitan töltöttünk, pár veszprémi ismrős társaságában. Röviden...jól telt, sikerült igazán ellazulnunk ;))


Következő kirucc az Enyedre volt, 5 éves osztálytalálkozóra. :D Az elmúlt 5 év alatt a legtöbb emberkével az osztályból nagyon gyakran találkoztam, de ez a találkozás kölonlegesebb volt az előbbieknel. Mindannyian újra együtt ott, ahonnan ezelőtt 5 évvel külön váltak útjaink. Újra az osztályteremben, névsorolvasás.... Nagyon jó érzés volt...



Ezt követte egy másik kalandra fel az otthoni "bandával". Kisebb-nagyobb bakikkal az is eltelt, de azt sem bántam volna ha kimarad a nyári szünetből. :D

A családi összejövetel, sem maradhatott volna el a hagyományos bogrács társaságában :)




Nagyon gyorsan eltelt ez a pár hét otthon, de már kezdtem azt érezni, hogy akkor most jobb lenne visszamenni és valami hasznosat is csinálni. Visszajöttem, nagyon egyszerű volt újra átváltani erre az életmódra, nyelvre stb. Mondhatom, hogy szinte most volt a legkönnyebb.
Nagyon vázlatos a beszámolóm, lehet azért is, mert már eltelt egy jó kis idő a vakáció óta és már nem él bennem annak a hangulata...

"Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi sem érkezik idejében, semmit sem ad az élet akkor amikor felkészültünk rá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon egyszer észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben... Két ember sem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek a találkozásra. Megértek- nem éppen szeszélyeikkel vagy hajlamaikkal, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között."

Márai Sándor

Érdemes elgondolkozni ezen a idézeten... Semmi sem történik hiába... Mindig mindennek megvan az oka és hogy azt felfedezzük végig kell mennünk az úton...

Esik az eső pont :|
Ez éppen elég ok arra, hogy bejegyzést készítsek...Gyönyörű júniusban volt részünk...napsütés, esőmentes napok, tengerpart, igazi nyári feeling. Örülök, hogy kihasználtuk azokat a csodálatos napokat, mert pár napja újra érezhetjük azt, hogy Írországban vagyunk...felhő, eső, szél... pfffujjjj :|
Magamról igazán nincs mit irnom, eléggé egyformák a napjaim... Ami a legújabb, legboldogítóbb, legfeldobóbb, leg leg leg ..hír, hogy e hónap 30-án repülöööök haza :D:D:D:D
Na ennyi, máris beleuntam a blog írásba ;))

Hugo...little angel...

I'm 5 weeks old...

I'm big enough to be tired after a looong and tough day :P

And watch this, I can already whistle if I see a cute little girl ;)

Small frys ;))

Ruby

Elliot

What a Gentleman ;)

Lemaradások (sok sok sok)

Amióta nem írtam azóta már otthon is voltam, vissza is jöttem és még 2 hónap is eltelt...Ez csak jó, mert azonban itt a következő vakációm:D
Nagyon jó kis vakációt töltöttem el otthon, olyan jó volt újra találkozni rég nem látott emberkékkel, de egyben nagyon zsúfolt is. Úgy probáltam igazitani az időmet, hogy mindekivel találkozzak de sajna ez lehetetlen volt... Nagyon nem vártam, hogy visszjöjjek, ha tehettem volna akkor még úgy nyújtottam volna egyet a februári hónapon, de nem tehettem...nem rendelkezem mesebeli tehetségekkel :| Tehát visszajöttem....huuuu de nagyon nehéz volt az első 3 nap. Hihetetlen, de sokkal nagyobb volt a honvágyam, mint amikor először jottem. Igen, mert akkor még új volt minden és azok felfedezésével és megismerkedésével gyorsan teltek a napok és nem volt időm honvággyal foglalkozni, de most már mindent tudtam és nagyon de nagyon nehéz volt visszaállni a régi kerékvágásba...de megtettem :D

A hétköznapok gyorsan eltelnek a gyerekekkel és a hétvége meg egyszerűen elrepül a csajok társaságában. Ja, míg en nem felejtem...március 23-án megszületett a negyedik családtag is, a kis Hugo. Hát ő egy angyal, egész nap csak eszik és alszik, kivéve amikor fáj szegénykének a hasikája.
Hétvégenként tengerpartra, shoppingolni vagy akár valami érdekességet megnézni megyünk.

Bakugrás székely módra =))

Monastry of Fore

Lough Lenee

Hehe...az elmaradhatatlan barik :D

Fore

Dunany Point

Csak most jöttem rá igazán, hogy milyen nehéz távol lenni családtagjainktól, úgyanis apum 3 hete kórházban fekszik. Sajnos el kellett teljen két hét, hogy végre megállapítsák a diagnózist. Az epéjével voltak gondok, ezért kedden megműtötték és eltávolították az epehólyagot. Most már jobban van, hamarosan hazaengedik. Nagyon nehéz volt ez a 3 hét számomra, nem telt el 10 perc, hogy ne gondoljak rá. Nagyon szerettem volna ott lenni mellette, de sajnos a távolság nem engedte meg. Az ilyent csak az tudja megérteni aki benne van és élt már át ilyeneket. Ilyenkor azt tanácsolom, hogy maradj erős, szüntelenül imádkozz és bízzál abban, hogy jobban lesz...

Éssss már csak pár nap amíg újra otthon lehetek :D Eddig olyan gyorsan teltek a napok, de ahogy közeledik az indulásn napja egyre lassabban és lassabban telnek... Jajj olyan fura lesz majd otthon lenni, de egyben olyan öröm is. Újraláthatom családtagjaimat, barátaimat, ismerőseimet... Szerintem annál nagyobb öröm nincs is a világon, mint h hosszú idő után újralásd szeretteidet. Én még nem tapasztaltam ezt az érzést, de azért mondom h szerintem, mert szinte bennem él már az az érzés, hogy milyen lesz majd az a pillanat...:) Mégis csak tapasztaltam, de fordítva... Nem felejtem el soha, hogy milyen izgatottam vártuk haza Édesapánkat amikor Magyarországon dolgozott és akár 3 hónapig is távol volt az otthontól. Nagyon hiányzott nekünk, nagyon nehezen szoktuk meg, hogy csak ritkán van velünk és akkor is csak pár napig. Tudom, hogy most mit éreznek Ők otthon és milyen izgatottan és türelmetlenül várnak haza. Édesanyám már a napokat számolja...De már nincs sok számolnivaló és újra otthooooon leszek......

Ejha...hogy kiszúrt ez a net velem...Gondoltam, hogy betöltök egy jóóó filmet, azt megnézem és utána jöhet a jól megérdemelt szunyálás :D Na de ma este ez nem így lesz, mert sza*ozik a net... Olvasni nincs kedvem, angolozni még úgysem, alvásnak nincs ideje, tehát nem maradt más választás minthogy blogot írjak. Nem mintha nem lenne amiről írjak, de ooolyan lusta vagyok. Az az igazság, hogy kissé ellustultam amióta Írországban vagyok s nem tudom, hogy mi a magyarázat erre...Munka után feljövök a szobámba és még arra is lusta vagyok, hogy a kisujjom megmozdítsam :D
Na Karácsony...huuuuu de rég volt... Emőke hazament Karácsonyra, így ketten Marikával maradtunk a törzsből...de mégsem, mert Ildi barátnönk átjött (mert hát London csak itt van egy köpésre, ha jól fúj a szél...és azért itt elég jól fúj :D) karácsonyozni és szilveszterezni hozzánk... Karácsony estéjén nálunk volt a nagy vacsora, itt voltak a csajok is. Másnap meg elmentünk Marikához és ott volt a naaagy vacsora (nem vagyunk mi potyautasok ;))) Azt külön meg kell említsem, hogy Marika meg Ildi voltak olyan ügyesek, hogy készítettek töltöttkáposztát, mert én nem :| Na de sebaj, mert ettem ott :D Szépen megterítettük az asztalt, gyertya, bor...ilyen apróságok és elfogyasztottuk az ünnepi vacsoránkat édes hármasban. Az ünnep további részét is, mármint napjait is együtt töltöttük a csajokkal. Meglátogattunk egy nagyon szép vízesést és részt vettünk egy gyönyörű keresztelőn. Jajj ott csodálatosan éreztük magunk, minden elismerésem a Brenan családnak :D Na és röviden így telt el a Karácsonyunk, kissé eltérően az otthonitól, de attól függetlenül nagyon jól. Hiányzott az otthoni hangulat, a család, a barátok, de túléltem...még itt vagyok :D
Szilveszter....na hát itt már 4en voltunk, közben visszaérkezett Emőke is :) Szilveszter előtti éjszaka Marika babysittelt, tehát a szülők nem voltak otthon. Mi azért fogunk az ilyen alkalmakon és hát akkor most sem hagytuk ki. Megtartottuk az úgymond pre-szilvesztert vagy újabban így is hallottam, hogy mikro-szilveszter :P Na de ezt nem fogom részletezni, tiltja a szabály ;)) :P
Megérkezett a várva várt nap is... Na de buli előtt nem maradhatott el a...na mi....na mi?...háááát a shoppingolás. Csinik kellett legyünk estére ezért elmentünk vásárolni, az nem számít, hogy az utolsó nap :D Mna de végül az is megvolt, fáradtan hazarobogtunk és máris kezdődhetett a készülődés. Az csak természetes nálunk, hogy sosem indulunk el valahova a megtervezett időben...hát akkor miért is tettük volna meg az év utolsó napjan? Na de a lényeg a lényeg, hogy még 2009-ben megérkeztünk a bulizó helyre. Hát egy eléggé fancy helynek mondhatom, a csajok csak magassarkúban és kis ruhácskában lófrálnak ott, meg úgy a disagne-ja is olyan fancys. Ha érdekel akkor megnézhetitek itt. Nagyon jól telt, nagyon jó buli volt, de rövid... 2.30-kor már vége volt a bulinak. Tudom, tudom...otthon csak akkor kezdődik el igazán... Dehát ez így van Írországban szinte minden clubban független attól, hogy Szilveszter van vagy sem. Na de csak ezután jön a dolog lényege. Akkor éjjel elkezdett húllni a hó és aztán az íreknél ez igazán nagy dolog. Kocsival mentünk bulizni, de haza már nem mehettünk úgyanazzal, mert hát a soförünk is kellett koccintson az Új Évre. Taxit hívtunk...ebben még nincs semmi különos, de abban viszont igen, hogy 3 órát vártunk a taxira. Egy darabig kinnt fagyoskodtunk, majd beültünk a kocsiba és vártunk...vártunk...utána meg elaludtunk ;)) Még jó, hogy szóltunk a taxisnak, hogy pontosan hova jöjjön és arról is, hogy milyen kocsiban leszünk. S aztán a taxisoför költött fel egy duda-riasztóval, átültünk és valahogy 6ra mi is hazaértünk. Na ez már egyezik az otthoni szilveszterezéssel. Csak, hogy mi az utolsó 3 óra alatt nem buliztunk, mint TI otthon és mégis egyszerre értünk haza...
Na hát ejsze ennyiről szóltak itt az Ünnepeink...:D
S most már mondhatjuk azt, hogy az idén megyünk haza....igyekezz Február!!! :D