Ha nagy leszek

Éjfél van, nem tudok aludni. Gondoltam olvasok egy keveset, de az utóbbi kölcsönzött könyvem nem igazán ragad meg...(Paulo Coelho, The Valkyries)
Semmitsemcsináló hétvégém van. Múlt hétvége túl zsúfolt volt, ezért ezen a hétvégén úgy döntöttünk a csajokkal, hogy csak lazulunk. Még csak nem is találkozunk, mindenki a "maga" fedele alatt ;)) Ilyenkor nincs igazán mivel lefoglalnom magam és akkor agyalok, agylok és újra csak agylok. Hogy min? Hát mindenen ami csak embernek eszébe juthat...
Ma például egy nagyon kedves ismerősömmel beszélgettem, aki 18 éves és mesélni kezdett a jövőbeli terveiről és, hogy mi szeretne lenni ha "nagy" lesz. Annyira merész tervei vannak és olyan jó, hogy már ebben a korban kibontakozik benne, hogy igenis azt szeretné csinálni a jövőben. Én és szerintem még sokan mások abban a korban nem is akartam belegondolni merészebb dolgokba, mert azt mondtam, hogy úgysem lesz lehetőségem rá. Hülyeség. Attól tervei még lehetnek az embernek, mindig legyen tervünk és akkor van egy életcélunk. És döntsük el, hogy mit szeretnénk mielőtt nekifutamodunk egy olyan szakma megtanulásának amit egyáltalán nem szeretünk. És ne azért tanuljuk azt, mert könnyebb, kevesebb időt igényel, olcsóbb vagy mert a szüleim álma, hogy az legyek. Ne más álmait valósítsuk meg, hanem a magunkét. Én is annó beiratkoztam vallás-szocmunka szakra, mert egyik legjobb barátnőm úgyanoda felvételizett. Ott szurtam el... Nem szerettem egyáltalán, következő évben átiratkoztam turizmusföldrajzra. Na az már valamennyire az én fogamra volt, tetszett amit ott tanultunk, de mégsem az amit szívesen csinálnék a jövőben. És bennem csak most, 24 évesen bontakozott ki, hogy igazán a szervezés a mindenem. Nem akármelyik, hanem a party-szervezés. Pontosabbam esküvők szervezésével szeretnék foglalkozni. Remélem a közeljövőben elvégezhetem a kurzust és sikeres is leszek e téren :)

Ez is lejár lassan....
Csupán 2 hónapom maradt hátra ebből a szakaszból, úgyanis decemberben hazaköltözöm. Csak ideiglenesen, amíg egy-két dolgot elintézek otthon. Nyugi, nem fekete munka...;)) Utána meg ha minden okés akkor írány Anglia.
Nagyon nehéz lesz innen elmenni, már annyira megszerettem őket és ők is engem. Főleg Rubynak nagyon fogok hiányozni. Mintha érezné is a kis huncut, mert az útóbbi időben nagyon rakaszkódik hozzám és rá is kérdezett, hogy akkor én örökre itt fogok maradni náluk? Sajnos ezt nem tehetem, úgy érzem váltanom kell. Több emberrel szeretnék dolgozni, városban lakni és barátokat szerezni. Esténként kijárni meg ilyen apró dolgok, amik nagyon hiányoznak jelenleg az életemből. Itt is boldog vagyok, de úgy érzem boldogabb is lehetnék. Nem olyan rég olvastam egy könyvet és abban írta, hogy ha valami nekünk nem jó, úgy érezzük másvalamire vágyunk akkor tegyünk annak érdekében, mert más nem fogja megtenni helyettünk... Ez annyira igaz...
A család nagyon kitart a döntésem mellett, habár nagyon fogok hiányozni nekik, de tegyek úgy ahogy nekem a legjobb. Nehéz lépés lesz, de én azt mondom megéri. Ja és ha valakit netalán érdekelne akkor a család au-pairt keres helyettem. Ha érdekel nyugodtan szólj...

Minden "egyfazékban"

Már nagyon régen annak, hogy otthon voltam... Ideje lenne pár sort abból is megörökiteni. Szóval, jóóó kis vakációt töltöttem otthon, úgyanis 5 hét az már valami. Mivelhogy a nyári vakáció lazulásról, kirándulásról és szórakozásról szól, mi sem hanyagoltuk magunk e téren. 4 napot Tarnitan töltöttünk, pár veszprémi ismrős társaságában. Röviden...jól telt, sikerült igazán ellazulnunk ;))


Következő kirucc az Enyedre volt, 5 éves osztálytalálkozóra. :D Az elmúlt 5 év alatt a legtöbb emberkével az osztályból nagyon gyakran találkoztam, de ez a találkozás kölonlegesebb volt az előbbieknel. Mindannyian újra együtt ott, ahonnan ezelőtt 5 évvel külön váltak útjaink. Újra az osztályteremben, névsorolvasás.... Nagyon jó érzés volt...



Ezt követte egy másik kalandra fel az otthoni "bandával". Kisebb-nagyobb bakikkal az is eltelt, de azt sem bántam volna ha kimarad a nyári szünetből. :D

A családi összejövetel, sem maradhatott volna el a hagyományos bogrács társaságában :)




Nagyon gyorsan eltelt ez a pár hét otthon, de már kezdtem azt érezni, hogy akkor most jobb lenne visszamenni és valami hasznosat is csinálni. Visszajöttem, nagyon egyszerű volt újra átváltani erre az életmódra, nyelvre stb. Mondhatom, hogy szinte most volt a legkönnyebb.
Nagyon vázlatos a beszámolóm, lehet azért is, mert már eltelt egy jó kis idő a vakáció óta és már nem él bennem annak a hangulata...