2010. április 28., szerda

Hugo...little angel...

I'm 5 weeks old...



I'm big enough to be tired after a looong and tough day :P



And watch this, I can already whistle if I see a cute little girl ;)

2010. április 26., hétfő

Small frys ;))

Ruby


Elliot


What a Gentleman ;)

2010. április 25., vasárnap

Lemaradások (sok sok sok)

Amióta nem írtam azóta már otthon is voltam, vissza is jöttem és még 2 hónap is eltelt...Ez csak jó, mert azonban itt a következő vakációm:D
Nagyon jó kis vakációt töltöttem el otthon, olyan jó volt újra találkozni rég nem látott emberkékkel, de egyben nagyon zsúfolt is. Úgy probáltam igazitani az időmet, hogy mindekivel találkozzak de sajna ez lehetetlen volt... Nagyon nem vártam, hogy visszjöjjek, ha tehettem volna akkor még úgy nyújtottam volna egyet a februári hónapon, de nem tehettem...nem rendelkezem mesebeli tehetségekkel :| Tehát visszajöttem....huuuu de nagyon nehéz volt az első 3 nap. Hihetetlen, de sokkal nagyobb volt a honvágyam, mint amikor először jottem. Igen, mert akkor még új volt minden és azok felfedezésével és megismerkedésével gyorsan teltek a napok és nem volt időm honvággyal foglalkozni, de most már mindent tudtam és nagyon de nagyon nehéz volt visszaállni a régi kerékvágásba...de megtettem :D
A hétköznapok gyorsan eltelnek a gyerekekkel és a hétvége meg egyszerűen elrepül a csajok társaságában. Ja, míg en nem felejtem...március 23-án megszületett a negyedik családtag is, a kis Hugo. Hát ő egy angyal, egész nap csak eszik és alszik, kivéve amikor fáj szegénykének a hasikája.
Hétvégenként tengerpartra, shoppingolni vagy akár valami érdekességet megnézni megyünk.


Bakugrás székely módra =))


Monastry of Fore


Lough Lenee


Hehe...az elmaradhatatlan barik :D


Fore


Dunany Point


Csak most jöttem rá igazán, hogy milyen nehéz távol lenni családtagjainktól, úgyanis apum 3 hete kórházban fekszik. Sajnos el kellett teljen két hét, hogy végre megállapítsák a diagnózist. Az epéjével voltak gondok, ezért kedden megműtötték és eltávolították az epehólyagot. Most már jobban van, hamarosan hazaengedik. Nagyon nehéz volt ez a 3 hét számomra, nem telt el 10 perc, hogy ne gondoljak rá. Nagyon szerettem volna ott lenni mellette, de sajnos a távolság nem engedte meg. Az ilyent csak az tudja megérteni aki benne van és élt már át ilyeneket. Ilyenkor azt tanácsolom, hogy maradj erős, szüntelenül imádkozz és bízzál abban, hogy jobban lesz...

Keresés ebben a blogban