Éjfél van, nem tudok aludni. Gondoltam olvasok egy keveset, de az utóbbi kölcsönzött könyvem nem igazán ragad meg...(Paulo Coelho, The Valkyries)
Semmitsemcsináló hétvégém van. Múlt hétvége túl zsúfolt volt, ezért ezen a hétvégén úgy döntöttünk a csajokkal, hogy csak lazulunk. Még csak nem is találkozunk, mindenki a "maga" fedele alatt ;)) Ilyenkor nincs igazán mivel lefoglalnom magam és akkor agyalok, agylok és újra csak agylok. Hogy min? Hát mindenen ami csak embernek eszébe juthat...
Ma például egy nagyon kedves ismerősömmel beszélgettem, aki 18 éves és mesélni kezdett a jövőbeli terveiről és, hogy mi szeretne lenni ha "nagy" lesz. Annyira merész tervei vannak és olyan jó, hogy már ebben a korban kibontakozik benne, hogy igenis azt szeretné csinálni a jövőben. Én és szerintem még sokan mások abban a korban nem is akartam belegondolni merészebb dolgokba, mert azt mondtam, hogy úgysem lesz lehetőségem rá. Hülyeség. Attól tervei még lehetnek az embernek, mindig legyen tervünk és akkor van egy életcélunk. És döntsük el, hogy mit szeretnénk mielőtt nekifutamodunk egy olyan szakma megtanulásának amit egyáltalán nem szeretünk. És ne azért tanuljuk azt, mert könnyebb, kevesebb időt igényel, olcsóbb vagy mert a szüleim álma, hogy az legyek. Ne más álmait valósítsuk meg, hanem a magunkét. Én is annó beiratkoztam vallás-szocmunka szakra, mert egyik legjobb barátnőm úgyanoda felvételizett. Ott szurtam el... Nem szerettem egyáltalán, következő évben átiratkoztam turizmusföldrajzra. Na az már valamennyire az én fogamra volt, tetszett amit ott tanultunk, de mégsem az amit szívesen csinálnék a jövőben. És bennem csak most, 24 évesen bontakozott ki, hogy igazán a szervezés a mindenem. Nem akármelyik, hanem a party-szervezés. Pontosabbam esküvők szervezésével szeretnék foglalkozni. Remélem a közeljövőben elvégezhetem a kurzust és sikeres is leszek e téren :)
Semmitsemcsináló hétvégém van. Múlt hétvége túl zsúfolt volt, ezért ezen a hétvégén úgy döntöttünk a csajokkal, hogy csak lazulunk. Még csak nem is találkozunk, mindenki a "maga" fedele alatt ;)) Ilyenkor nincs igazán mivel lefoglalnom magam és akkor agyalok, agylok és újra csak agylok. Hogy min? Hát mindenen ami csak embernek eszébe juthat...
Ma például egy nagyon kedves ismerősömmel beszélgettem, aki 18 éves és mesélni kezdett a jövőbeli terveiről és, hogy mi szeretne lenni ha "nagy" lesz. Annyira merész tervei vannak és olyan jó, hogy már ebben a korban kibontakozik benne, hogy igenis azt szeretné csinálni a jövőben. Én és szerintem még sokan mások abban a korban nem is akartam belegondolni merészebb dolgokba, mert azt mondtam, hogy úgysem lesz lehetőségem rá. Hülyeség. Attól tervei még lehetnek az embernek, mindig legyen tervünk és akkor van egy életcélunk. És döntsük el, hogy mit szeretnénk mielőtt nekifutamodunk egy olyan szakma megtanulásának amit egyáltalán nem szeretünk. És ne azért tanuljuk azt, mert könnyebb, kevesebb időt igényel, olcsóbb vagy mert a szüleim álma, hogy az legyek. Ne más álmait valósítsuk meg, hanem a magunkét. Én is annó beiratkoztam vallás-szocmunka szakra, mert egyik legjobb barátnőm úgyanoda felvételizett. Ott szurtam el... Nem szerettem egyáltalán, következő évben átiratkoztam turizmusföldrajzra. Na az már valamennyire az én fogamra volt, tetszett amit ott tanultunk, de mégsem az amit szívesen csinálnék a jövőben. És bennem csak most, 24 évesen bontakozott ki, hogy igazán a szervezés a mindenem. Nem akármelyik, hanem a party-szervezés. Pontosabbam esküvők szervezésével szeretnék foglalkozni. Remélem a közeljövőben elvégezhetem a kurzust és sikeres is leszek e téren :)
